Hirek-érdekességek politikáról, közéletről, kultúráról. Hardcore.

Holokauszt és az erkölcs.

MasterMason 2012.09.30. 11:08

holo-erkolcs.jpg

Manapság egyre többet hallunk arról, hogy ki mindenkinek a felelőssége a holokauszt, de arról persze keveset hallhatunk a háború szörnyűségein túl, hogy lesz e valaha erkölcsi megújulás a társadalomban és főként a politikában. Nem ítéletet szeretnék hirdetni, csak fel szeretném tenni azokat a roppantul kényes kérdéseket, mind a radikális mind pedig a liberális politikusoknak, amelyekre illene válaszolni egy valódi demokráciában. Talán a legtöbb és egyben a legfontosabb tabunak számító kérdés is a holokauszttal, valamint az egyház és vallások múltjával kapcsolatban merül fel:

Vállalhatóak e? Ha igen, akkor kinek és melyik?!

Persze demokratikus értékrenddel összeegyeztethető válasszal aligha szolgálhatnának egy gondolkodó humánus állampolgár számára, hiszen szinte még ma is politikai és társadalmi közmegegyezés trágya (nem elírás), hogy világunkban egy 9 millió európai nőt boszorkányságra, több millió európai férfit pedig eretnekségére hivatkozva kiirtó szekta az etika és az erkölcsiség példaképe. Természetesen egy szervezet csak a múltja révén válhatna egy társadalomban etikai és erkölcsi mintává, és a legégetőbb kérdés a 21. század polgárainak talán az, elhiszik e azt, hogy belefér az erkölcsiségről vagy etikáról kialakult képbe emberek millióinak kiirtását irányító szervezeteknek a múltja?

Józan ésszel gondolkodva hogyan lehetne egy több tíz millió embert kiirtó szekta múltja ma vállalható bármely demokratikus politikus, humánus, vagy értelmiségi ember számára?

Aki a holokausztot és a fasiszta rendszert elítéli, de közben egy emberirtó szekta és agymosó vallások múltjában és eszméiben (beleértve az ószövetséget is) nem lát semmi olyan kivetnivalót, amely számára vállalhatatlanná elfogadhatatlanná tenné azokat, azok valójában ugyan olyan szélsőségesek mint azok, akik a zsidók kiirtását tartják csak vállalhatónak, etikusnak, vagy esetleg a náci tiszteket tartják az erkölcsiség és becsület példaképeinek.

Talán nem mindenki tudja, de egészen 1963-ig ugyanazon a néven létezett az egykori szent inkvizíció, amely néven elkövették a valaha történt legrettenetesebb kínzásokat, az ember testét és lelkét halála előtt megnyomorító eljárásokat.

Egészen nyilvánvaló, ha nyíltan vállalható még ma is politikusok számára 9 millió nő, több millió férfi szisztematikus jól szervezett dokumentált kiirtása, a pápák által kiadott emberirtásokra felszólító bullák, a rettenetes kínzások, a jogtalan eljárások, akkor miért is ne lehetne bárki más számára vállalható Adolf Hitler, a gázkamrák, vagy egyéb szörnyűségek? Miféle erkölcsi alapja lehetne bárkinek is számon kérni Hitler, a fasizmus, vagy a zsidó-irtás támogatását, ha maga is vállalhatónak tart olyan múltú szervezetet, amely egyébként a holokausztnál jóval nagyobb számú embercsoport kiirtásáért felel? A társadalom nagy része sajnos még nem érti, de idővel talán majd rájönnek, hogy azok a politikusok akik olyan múltú szervezettel vállalnak közösséget mint az egyház, azok csak látszólag demokratikusak és valójában kettős beszédet alkalmaznak, sunyi módon az egyház szörnyű múltjával való közösségvállalással fejezik ki valós politikai, etikai, és erkölcsi értékrendjüket.

Egy emberirtó, rabszolgatartó múltú szervezet. Ez nekik a vállalható erkölcsi mérce.

Nem az a kérdés a mai társadalomban és a politikában sem, hogy vállalható vagy elfogadható e embercsoportok szisztematikus irtása, kirekesztése, megbélyegzése, és szörnyű múlttal rendelkező szervezetekkel való közösségvállalás. Kizárólag és nyíltan deklaráltan csak olyan szervezet és eszme múltja nem vállalható, amelyik alkalmas feledtetni a múltat, az egyház által elkövetett szörnyűségeket. Mintha csak azért lett volna szükségszerű számukra a holokauszt, hogy tisztára lehessen vele mosni kétezer év bűnét, és talán a társadalom tudatalatti válasza lehet ma a fasizmussal és zsidó emberek irtásával való nyílt közösségvállalás. Egy nem is annyira görbe tükör a ma tapasztalható politikusok által szélsőségességesnek nevezett jelenség, az egyház évszázadokon keresztül tartó emberirtásával azonosuló, azzal máig nyíltan közösséget vállaló, és egy szörnyű múltú szervezetet az erkölcs és etika példájaként azonosító politikusok számára. Szembe kell néznünk a ténnyel, egy olyan szörnyű világba születtünk, amelyben a politikai vezetők a társadalom számára emberirtó és rabszolgatartó múlttal rendelkező szervezeteket és vallásokat ajánlanak mint az erkölcsiség és etika példaképei.

Vagyis a holokauszt bűn, de amúgy az emberirtás-rabszolgatartás etikus és erkölcsös. 

Címkék: erkölcs Holokauszt Fasizmus

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://narancshirado.blog.hu/api/trackback/id/tr474811042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.